Diák marad az ember amíg él, csak a lecke lesz nehezebb a réginél.

Rózsa ágon kis madárka azt csicsergi édesen
Aki ezt a pár sort írta, ne feledd el soha sem.

Amíg szép az élet, soha meg ne vesd
ami kedves emlék, soha el ne feledd.

Maradj kis bimbónak, maradj csak míg lehet,
mert kinyílt virágnak nincs többé kikelet.

Valakit megszeretni egy pillanat is elég,
de elfeledni, egy élet is kevés.

Mit írjak egy szép kicsi lánynak,
kire még az élet örömei várnak,
ki még nem csalódott, kit még nem ért bánat,
mi legyen az emlék, mi a jókívánat?
Legjobb ha azt kívánom,
Legyen a te életed egy szép hosszú álom!

Kinek el nem fogy gondja soha rád, s
Szeresd szívből Édesanyád!
Imádkozz érte buzgón,
Mert elhagynak hűtlen mindazok,
Kiket szeretve ölelt át karod.
De árva mégsem leszel soha
'Míg el nem fogy az ő mosolya
Ha félre is ért az egész világ
S mindenki kész lesz követ dobni rád,
Ő a követ akkor sem veti,
Ő akkor is meg fog érteni!!!

Sok-sok év múlva, ha előveszed e könyvet,
gondolj arra, hogy én is köztük voltam,
kik írtak neked egy szép verset.

Ígérd meg azt, hogy kezed, kezemből vissza nem veszed,
s hogy szeretni fogsz akkor is mikor én már nem leszek.

Szerénység legyen főerényed, szíved nemes mint a drága kő.
Erényekkel szép az élet, csak jó szívvel nemes a kő.

Most elbúcsúzom vár az élet, gyermekkorunk vége már.
Ki tudja merre visz a sors, talán messze földön át.
De emlékem mindig haza száll, mert tudom, hogy mindig hazavár a szülői ház. 
A drága szülői ház.
Ti kik életetekkel át küzdötettek, szívből mondok köszönetet.
Dolgos kezetek emberré nevelt, hálás leszek érte: Gyermeketek

Amíg fiatal vagy, mindenszépnek látszik
Hulló könnyed is szivárvánnyá válik
S ahogy az évek lassan tova szállnak
Úgy gyűlnek szívedben a gondok és az árnyak.
Rövid az élet, mégis sok a könnye!
Amikor te mosolyogsz (sírsz), a másét töröld le!
Mert ahogy te szeretsz, úgy szeretnek mások,
Úgy lesz ellenséged, úgy lesz jóbarátod.
És akit párodul rendelt el az ég,
Becsüld meg őt, s erősen szorítsd kezét!
És ha minden álmod valósággá válik,
Akkor se felejtsd el: "Légy jó mindhalálig!"

Ha gyöngyöző szemednek
könnye hull,
Ha vérző szívednek egyetlen
írja a múlt,
Ha őszülő halántékkal gondolsz
e könyvre,
Ha már szívedbe zártad
emlékét örökre,
Ha a múlt kezedben
porlad szét,
Ha a mulandó évek emléke
egyetlen kép,
Akkor lapozd fel emléked
egy kis szeletét:
E könyvet; fiatalságod
szeretetét!

Két csónak úszik az élet tengerén,
Az egyikben te ülsz, a másikban én.
A két csónak egymástól messzire elhalad,
De a mi barátságunk örökre megmarad!

Ha majd sok idő múlva
Olvasod-e könyvet
És a múltnak emlékére
Hullajtasz egy-egy könnyet
Csendüljön fel szívedből
Egy szép régi móka
Boldog idő-szép gyermekkor
Jőjj vissza egy szóra.
Egy hosszú álom az élet
Kívánom álmodjál szépet
Legyen életed tengere az örömnek
Rajta csak kis sziget a bú,
Melyet a habok elnyelnek.

Ne higgy a csalfa férfi szónak, mely csábít szüntelen,
Ők csak szokásból udvarolnak, s esküdöznek szüntelen.
Egy férfi csalhat százszor is, mégis szabad lehet,
De ha nő egyszer félre lép,
Örökre elveszett!

Boldog vagy míg emlék könyvedbe írnak, tied a diadal!
Kacagó szemeid sohasem sírnak, viruló vagy és fiatal!
De könyved egyszer csak betelik!
Az idő elröppen mint a madár, nem is emlékszel vissza már.
Késöbb a betűk is megfakulnak, szerte hullnak könyved lapjai.
Már tudsz sírni, a messze tűnt múltba,
Mert érzed hogy meghalt valami. . . s minden lappal valaki!

A barátság egy olyan fonal,
ami ha elszakad, össze lehet ugyan kötni,
de a bog örökre megmarad.

Figyelj drága, kicsi lélek, elmondom neked mi az élet!
Semmitől nagyra nőni,
sírva világra jönni.
Lassan járva, óvakodva, anyakézbe támaszkodva.
Az ABC könyvet bújva, a tudós harsonáját fújva.
Nagy kalandok után menni,
hazug csókot megízlelni.
Aztán feledni gyorsan, majd szeretni halálosan.
De az ember mégsem boldog, gyötrik ezer gondok.
Majd újból lassan járni óvakodva, de már botra támaszkodva.
Csipkés szemfedeléket kapni, s egy szép őszi éjjel meghalni.
NE sírj drága kicsi lélek, de hidd el nekem EZ AZ ÉLET

Igaz legyen szíved minden álma.
Arra hallgas, ne más szavára.
Mert igazán csak akkor lehetsz boldog,
ha azt szereted kiért szíved dobog!

Álmodj!

Álmodj boldogat,
Álmodj szépet,
Álmodj igazzá váló
Meséket,
Álmodj barátot,
Melletted állót,
Álmodj hű társat, el sose válót
Álmodj magadnak igazi otthont
Álmodj bele kivel megosztod
Álmodj táncot, mi magasba emel
Álmodj táncost, ki szívednek felel
Álmodj szárnyakat, földhöz nem kötve
Álmodj hát jövőt, álmodj szépet
Álmodj igazzá váló meséket!

Légy anyádnak jó gyermeke
testvérednek jó testvére
valamikor valakinek
aranyos kis felesége.

Ha majd egyszer aranykarika ragyog az ujjadon,
Édesanyád szívét marja a fájdalom.
Arra gondol elvisznek messzire,
S, rajta kívül nem fog szeretni senki sem.
Jól becsüld meg azt az arany karikát,
Mert cserében hagytad ott Édesanyád!

Miért múlik el minden ami szép
Ki tudja vissza jön e még
Az idő is elszáll felettünk
De az emlék itt marad közöttünk
Ifjúságunk szép emléke képen
Írom e pár sort emlékül néked
S ha az élet őszén
Megállunk egy percre
Tovaszállott ifjúságunk
Jut majd eszünkbe
Vissza sírhatjuk százszor is
Az elmúlt időket
De az vissz nem jő
Soha-soha többet

Ha majd egyszer évek múlva
lapozod e könyvet,
Talán a múlt szép időkre ejtesz igaz könnyet.
Felcsendül majd füledbe aza régi nóta:
Múlt, ifjúság, szép gyermekkor-
Jöjj vissza egy szóra!

Erdő mélyén illatot lehelve él egy piciny virág, ibolya a neve
Nem szeret fényt, sem a napvilágot, mégis úgy szeretik a piciny virágot.
Légy szerény mint az ibolya, hogy rólad mindenki azt mondhassa:
Szerény kislány barátságos, hasonlít az ibolyához.

Ha majd egyszer évek múlva lapozod e kiskönyvet
S a múltra ejtesz egy-egy igaz könnyet.
Jusson eszedbe ez a nóta:
"Boldog idő, szép gyermekkor jöjj vissza egy szóra!"

Minden elmúlik ami él, bánat s öröm elrepül.
Ami tartós tud maradni, az az emlék egyedül.

Ha majd a rövid ruhát a hosszú váltja fel
ha majd a játék helyett a szerelem érdekel
ha majd az oltár elé egy csinos fiú vezet
Akkor se felejts el engemet.
Csendes kis kápolnába ereszkedjél térdre
és akit legjobban szeretsz imádkozzál érte.

Ne légy büszke, mint a magas pálma, légy szerény mint a kis ibolya.
Mert a pálmát letöri a szél, de a kis ibolya a fűben is megél.

Ha majd az élet zúgó tengerén elhagy az utolsó remény
egyetlen szó mely boldogít mi volna más mint a hit.
Ha a sors csapásai alatt rajongó szíved meghasad,
mint egy fényes égi tünemény megjelenik az utolsó remény.
Hit, remény rég elhagyott, s osztályrészül kaptál bánatot.
Mi vigasztalná más életed, mint az igaz szeretet.

Ne higyj annak ki feléd nevet,
Ki esküszik, s fogadja hogy szeret,
Még annak se aki könnyeket ejt,
Mert ki könnyet ejt, könnyen is felejt!
Hanem aki szemedbe néz némán:
AZ SZERET IGAZÁN!

Ha majd egyszer évek múltán,
Hajad fehér lesz, s kezed reszkető,
Kis unokáid közt üldögélve,
A legkisebb egy könyvet vesz elő:
Nézd nagyanyó!Egy könyvet találtam!
-Oda viszi, s letszi eléd,
Felújulnak a régi szép emlékek,
Ha kinyitod kis könyved fedelét!
Eszedbe jut tán, kit rég takar a sír,
S kisunokáid félre suttogják:
"Csitt gyerekek!A nagyanyó sír!"

Jöttem, mert akkartam:és irni is neked!
Mondani igen is barátom kedvellek!
Legyen hát neked további
szép napod, és éjszakád, álmod majd ébredésed!
Csak el ne felejcs közben, engemet!
Mert én azért gondolok rád!!
És úgy mint az a jó barát!!

Amikor megszülettél, mindenki örült, csak Te sírtál, élj úgy, hogy amikor meghalsz, mindenki sírjon, csak Te örülj, hogy nem volt hiábavaló az életed.

Ami kimaradt a tegnapból
Sosem jön el a mával,
Azt zárd szívedbe,
S ha holnap egy más világ jön,
Ne tétovázz,
Engedd magadhoz, s lépj tovább!

Mit írjak egy szép kicsi lánynak,
kire még az élet örömei várnak,
ki még nem csalódott, kit még nem ért bánat,
mi legyen az emlék, mi a jókívánat?
Legjobb ha azt kívánom,
Legyen a te életed egy szép hosszú álom!

Kisleányka naplójába mit is tudnék írni,
talán azt, hogy ne tanulj meg kicsi . . . (név), soha-soha sírni.
Legyen boldog minden álmod, boldog minden perced,
s érted is eljön egyszer a mesebeli herceg!

Aki szembe dicsér, s legtöbb jót mondja rólad,
Legjobb barátodnak ne azt gondoljad.
Hogyha sokat éltél, akkor majd belátod,
Aki Téged megvet, az a Te barátod.

Sok jónak és igaznak
Legyen szíved nyitva.
Ez a boldogságnak
Legelső titka.
Négy szót jegyezz meg csupán:
Egyet szeress, de igazán!

Legyen sorsod bár mily mostoha,
E pár sort el ne feledd!
Ha nyíló virág az élet,
A vihar téged is letéphet.
Akit szeretni tudsz, csak szeresd
És ne sírj, mert nem érdemes.

Viruló rózsának szép zöld a levele
A te kicsi szíved örömmel van tele.
Eljön majd idővel neked is a tavasz
amikor szívedben a rózsa kifakad.
Éppen ezért kicsim, jól vigyázz magadra.
szívedben a rózsát tövis fel ne váltsa
mert őgy szép az élet, ha kivírul minden
utadon szerencse s boldogság kísérjen.

Kedves kicsi lányka, mit is írjak neked?
Legyen mindig tiszta, aranyos kis szíved.
Lelkedből a gyomot tépd ki mind egy szálig
szeresd a barátot, s légy jó mindhalálig.

Ha megtanulsz az életben valakit szeretni
tanuld meg azt legelőször, el is kell feledni.
Mert az aki tud szeretni, de nem tud feledni,
annak bizony az életben sokat kell szenvedni.

"...És érezzék egy kézfogásból rólad,
hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy:
S egy tekintetünk elhitesse véled,
-Szép dolgokért élsz - és érdemes élned!" 
(Váci Mihály)

Volt egyszer egy kis emlékkönyv, jó dolga volt régen
barna szemű barna kislány lapozgatta régen.
Kislányból asszonyka vált, könyvecskéből dísz lett.
Évek múlva barna gyermek lapozgatja a könyvet.
"Nézd anyácska, de gyönyörű! Ki írta e verset?"
Az anya a könyvbe pillant, olvassa a verset.
Két szemében könnycsepp csillan, ismerős az írás...
Eszébe jut ifjúsága, környékezi sírás.
Felrémlenek régi arcok, sok szép emlék tér vissza...
Sír vele a barna gyermek, és nem tudja hogy miért.

Oldal: Emlékversek
Fotovideolaco - © 2008 - 2024 - fotovideolaco.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat