Szeretném, ha a tavasz soha el nem múlna,
Szeretném, ha a szíved mindig enyém volna.
Szeretném, ha a sok emlék valóra válna
Szeretném, ha a szívednek szívem lenne párja.

Kislány tanulj meg komédiázni
tanulj meg nevetni, sírni ha kell
kislány tanulj meg komédiázni
mert az élet csak komédia.

Valaki rólad álmodik,
Valaki rólad szövi legszebb álmait.
Valaki boldog, ha szemedbe néz,
Valaki követ bármerre mész.
Valaki boldog, ha melletted lehet,
Valaki szemében miattad könny ragyog,
Hidd el, ez a "valaki" én vagyok.

Még fiatal vagy és vidám, de sírni fogsz egy forró éjszakán.
Szemed égni fog, szíved fájni, s megérted mit jelent igazán szeretni.
S ha úgy érzed, hogy nem tudsz feledni, töröld le hulló könnyed,
s szeress továbbra is engem.

Halvány sárga levelek közt őszi szellő röppen
azt susogják, hogy boldogok csak mi lehetünk ketten.
Mi egymásnak születtünk, a szívünkben dér ül
Legyünk hát mi egymássé, könnyes szemek nélkül.

Szeretni szabad, szenvedni kell,
Feledni mindent lehet, csupán az első szerelmet nem.

Ha majd a sors nem sokára tőlem egykor elvezet
Fogsz te azon emlékezni, ki tiszta szívből szeret.

Ha találsz egy olyan szívet, ki téges viszont szeret,
Becsüld meg, mert a szeretet teszi boldoggá életed.

Ne hidd, hogy örökre elbúcsúzom veled még egyszer találkozom.
Érzem, hogy minket egy nyári éjszakán össze hoz a sors talán.
Lehet, hogy holnap, vagy 1-2 év múlva mikor már nem is gondolsz rám.
Nem tudom mikor, én nem tudom hol, veled még sokszor találkozom.

Tekints rám oly szelíden, tudom mit mond a szíved.
Te az enyém mind örökre, én meg rózsám a tied.

Majd egy holdas éjszakán, majd egy forró csók után
szíved ha csak rám szomjazik, eszedbe jut a szép szerelem.

Páros galamb, piros rózsa hű szerelemet jelenti
jaj de boldog aki egymást igaz szívből szereti.

Szeretlek, mint ahogy még senki sem szeretett
Ha tudnám miért, talán nem is szeretnélek.

Beteg szívem gyógyítani nem lehet
kit szerettem az, az enyém nem lehet.
Csak egy kislányt tudtam szívből szeretni
de már látom el kell nekem feledni.

Amikor ezt a kislányt megismertem
sose hittem volna hogy szeressem
már egy idő óta szívem elrabolta,
csak az fáj, hogy más is csalogatja.

Ami köztünk történt az csak kettőnk titka
rózsás kis ablakod nem lesz mindig nyitva.
Elválunk egymástól csendben ahogy illik
rózsás kis ablakod ha ki nem nyílik.

Életemben nem szerettem igazán
csak téged te hűtlen barna lány.
Bár tudnálak , bár tudnálak feledni
rajtad kívül mást nem tudnék szeretni.

Azt mondtad, hogy most szeretsz igazán
tehát eddig nem szerettél csalfa srác.
De hát most kisangyalom elkéstél,
van még leány most másikat keressél.

Későn jöttem rá, hogy te voltál mindenem
hogy te utánad nem jöhet senki sem.
Maradjon aztán örökké jelen,
hisz számomra nincs más, csak te és a szerelem.

Szeretnék szeretni, szeretve szeretőt szabad-e szívemnek szeretni
Szólj hát szerelem szomorú szívemhez, szabad-e szívemnek szeretni szívedet.

Szeretni fogsz majd te is engem, ha majd szeretni nem lehet
Vágyaim kihalt, szívem nem érez, ajkam halott és fehér lesz.

Ki tudja látsz-e még engemet
Fogadd el a fájó szót "Isten veled"
A távol hív, de a szívem nem feled
Legmélyére véstem a szívedet.

Ha találsz egy olyan szívet, ki téges viszont szeret,
Becsüld meg, mert a szeretet teszi boldoggá életed.

Valaki sokat gondol rád,
valaki szíve érted fáj.
Valaki téged egyedül szeret
ez a valaki csak én lehetek.

El kell mindig rejteni azt amit érzünk
hogy megtudhassuk azt akit szeretünk.
Mindennél többre kell becsülni a szeretetet
mert szívét adja ki igazán szeret.

Ablakodon besütött az esti fény
kérdezem tőle leszek e még boldog én.
Őszi eső hull a fáról csendesen
minden cseppje azt susogja sohasem.

Ahány csillag van az égen,
Ahány porszem szerteszéled
Annyiszor fogadom ma,
Hogy nem feledlek el soha.

Reszkető karommal, szomorú írással
Szóljon hozzád szívem dobbanása.
Búsul a madár, ha messze van a párja
Hát a szívem érted hogy ne fájna.
Ha kérdik, hogy e pár sort honnan kaptad
Mondd azt, hogy attól aki téged szeret a legjobban.

Én tartozok egy vallomással
Én nem leszek boldog mással.
Én nem szeretek mást, csak téged
Mert nélküled mit ér az élet.

Nincs nagyobb gyötrelem, mint a távoli szerelem
Mert aki ezt próbálta, nincs egy boldog órája.

Nehéz a szerelem, nehéz az elvállás
sötét éjszakában együtt találkozás.
Nehezen érünk ahhoz a boldog órához,
hogy a mi szerelmünk is teljesülni tudjon.

Ha virágot látok te jutsz eszembe,
Ha nevedet hallom, könny szökik a szemembe.
Ha lefekszem rólad álmodom
Ha felébredek hozzád szól sóhajom.

Múlik az év, múlik a hónap
szeretlek ma, szeretlek holnap.
Ha te engem megvetsz, akkor sem félek,
bár merre is jársz örökké szeretlek.

Csillagos éjjel néz fel az égre
gondolj két szerelmes szívre.
Ne hidd, hogy meg foglak csalni
inkább képes leszek érted meghalni.

Itt küldöm egy szép virágot szívemnek ágát
aki úgy éjjel, mint nappal tartozik hozzád.
Légy rózsája a virágnak, liliomnak és nefelejcsnek
légy örök nyíló virágja egy szerető szívnek.

Csendes nyári éjszakán könnyes lett a párnám
mert elhagyott kit szerettem hitetlenül, árván.
Sírok érte éjjel, nappal, ha gyötör a bánat
álmaimban téged látlak újra visszavárlak.

Ha szeretsz nem nézek másra többé,
ha szeretsz tied leszek mindörökké.
Ha szeretsz én jóban-rosszban követlek
ha szeretsz én mindörökké szeretlek.

A szerelem édes álom, mely betölti szívedet
amióta megláttalak én azóta szeretlek.
A szerelem fájó lángja, hozza össze szívünket
csak a halál végórája választ el bennünket.

SZ -edtem egy csokor rózsát
 I   -gaz szívből küldöm tehozzád
V  -edd szívesen tőlem e virágot.
B - oldogságod benne megtalálod.
Ő - szintén írom e sorokat
L -  egyen boldog ki  olvassa.
SZ - emednek fénylő csillagát
E - lmerengve nézem
R - ajtad kívül mást szeretni nem tudok
E - gyedül téged
T - e vagy az én reménységem csillaga
L - anyha tavasz szép kinyíló rózsája
E - zt mit én írtam megtudod ha
K - ezdő betűim sorait olvasod.

CS- alogány dalol a fán
 Ó-h de búsan néz egy kisleány
 K-edves kisleány ne légy oly bús
 O-ly szomorú, bánatos
 L-égy csak nyugodt, vár a jövő
 L- esz még neked boldog időd.
 A-kkor majd jusson eszedbe e vers
 K-ezdő nyolc betűje.

Ne gondold, hogy  a jövő a jelennél szebb s jobb legyen

ifjúságod tündérálmát nem pótolja senki sem.

Majd ha egykor álmaidnak rózsafája már lehullt,

Akkor látod, hogy magában mennyi szépet rejt a múlt.

Nem az az igaz barát ki emlékverset ír,

Hanem az aki veled együtt örül és sír.

Adhat az Isten gyémántot, kincset palotát

csak kétszer nem adhat édesanyát.

S ha majd látod gondtól megőszült fejét,

Térdelj le elé, s csókkal halmozd el az ő áldott kezét.

Ha majd egyszer csendes éjjel felsír majd egy hegedű

Tudom akkor kisszobádban ott fogsz ülni egyedül.

Elsíratsz egy régi májust, elsíratsz egy régi dalt,

Visszasírsz egy vérző szívet, mely számodra rég meghalt.

Kívánom, hogy életednek úgy folyannak napjai

mint a csörgő patak vígan lejtő habjai.

Írok valakinek, ki nem is várja, könnyes arcomat még álmában sem látja.

Írok valakinek, remegve és félve, egyetlen szóban mindent elmesélve.

Tőled csak azt kívánom, hogy egy pár sort írjál

de ha egy kicsit se szeretsz, ne is válaszolj rá.

Ha olvasod e sorokat s nem jutok eszedbe, tépd szét levelem s felejts el örökre.

Erdő mélyén illatot lehelve él egy piciny virág, ibolya a neve

Nem szeret fényt, sem a napvilágot, mégis úgy szeretik a piciny virágot.

Légy szerény mint az ibolya, hogy rólad mindenki azt mondhassa:

Szerény kislány barátságos, hasonlít az ibolyához.

Ha majd egyszer évek múlva lapozod e kiskönyvet

S a múltra ejtesz egy-egy igaz könnyet.

Jusson eszedbe ez a nóta:

"Boldog idő, szép gyermekkor jöjj vissza egy szóra!"

Ha majd a rövid ruhát a hosszú váltja fel

ha majd a játék helyett a szerelem érdekel

ha majd az oltár elé egy csinos fiú vezet

Akkor se felejts el engemet.

Csendes kis kápolnába ereszkedjél térdre

és akit legjobban szeretsz imádkozzál érte.

Ha majd az élet zúgó tengerén elhagy az utolsó remény

egyetlen szó mely boldogít mi volna más mint a hit.

Ha a sors csapásai alatt rajongó szíved meghasad,

mint egy fényes égi tünemény megjelenik az utolsó remény.

Hit, remény rég elhagyott, s osztályrészül kaptál bánatot.

Mi vigasztalná más életed, mint az igaz szeretet.

Elhull a virág, eliramlik az élet

de a mi barátságunk megmarad végleg.

Akit szeretsz ne bántsd, ne üss szívén sebet.

Nem gyógyul az meg többé, ha meg is kérleled.

Mert ha ki is űríted az üres poharat, egy csepp mégis csak a fenekén ott marad.

"Amikor megszólal az orgona zenéje,

Elhangzik mindkettünk ajkán az igen,

Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze,

Szeretni akarlak és megtartani örökre.

Kezem feléd nyújtom szívem neked adom,

Melyet vissza soha nem kérek.

Szeress, egy életen át, úgy mint én téged,

Akkor is, ha megöregszünk és akkor is ha már nem élek!" (Ady)

Ne légy büszke, mint a magas pálma, légy szerény mint a kis ibolya.

Mert a pálmát letöri a szél, de a kis ibolya a fűben is megél.

Minden elmúlik ami él, bánat s öröm elrepül.

Ami tartós tud maradni, az az emlék egyedül.

Viruló rózsának szép zöld a levele

A te kicsi szíved örömmel van tele.

Eljön majd idővel neked is a tavasz

amikor szívedben a rózsa kifakad.

Éppen ezért kicsim, jól vigyázz magadra.

szívedben a rózsát tövis fel ne váltsa

mert őgy szép az élet, ha kivírul minden

utadon szerencse s boldogság kísérjen.

Kedves kicsi lányka, mit is írjak neked?

Legyen mindig tiszta, aranyos kis szíved.

Lelkedből a gyomot tépd ki mind egy szálig

szeresd a barátot, s légy jó mindhalálig.

Ha megtanulsz az életben valakit szeretni

tanuld meg azt legelőször, el is kell feledni.

Mert az aki tud szeretni, de nem tud feledni,

annak bizony az életben sokat kell szenvedni.

Ha majd a szíved lángra lobban, s megtudod mi a szerelem

Ne hidd soha, hogy nálad jobban nem tud szeretni senki sem.

Mert van fiú ki büszke gőggel csalfán csak játszadoz veled,

de szíve mélyén forró hévvel egyedül csak téged szeret.

Valaki titokban rólad álmodik,

valaki rólad szövi legszebb álmaid.

Valaki téged nagyon-nagyon szeret

valaki boldog, ha melletted lehet.

Valaki szemében miattad könny ragyog,

az a valaki hidd el: én vagyok.

Piros rózsák, fehér rózsák súgjátok meg nékem

szeret e még az a kislány, vagy csak csábít engem.

Súgjátok meg hogy a szívem titkon érte vérzik,

Hogy a csendes éjszakákat érte sírom végig.

"...És érezzék egy kézfogásból rólad,

hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy:

S egy tekintetünk elhitesse véled,

-Szép dolgokért élsz - és érdemes élned!" (Váci Mihály)

Volt egyszer egy kis emlékkönyv, jó dolga volt régen

barna szemű barna kislány lapozgatta régen.

Kislányból asszonyka vált, könyvecskéből dísz lett.

Évek múlva barna gyermek lapozgatja a könyvet.

"Nézd anyácska, de gyönyörű! Ki írta e verset?"

Az anya a könyvbe pillant, olvassa a verset.

Két szemében könnycsepp csillan, ismerős az írás...

Eszébe jut ifjúsága, környékezi sírás.

Felrémlenek régi arcok, sok szép emlék tér vissza...

Sír vele a barna gyermek, és nem tudja hogy miért.

Ha leszáll az este, tárd ki ablakod,

s keresd az égen a legszebb csillagot.

Hogyha rátaláltál, mondj egy hű imát,

és akire gondolsz, az is gondol terád.

Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, szerelmes szavakra, forró csókra vársz.

Simogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez, mint a valóság, kár hogy álmodom.

Sötét éjjel, édes álom hamar tova száll, felébredek és a szívem vadul kalapál.

Kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem

Szeretném, ha velem lennél, mindig csak velem.

"Ne váltsd apróra szíved kincseit

Ki mindent akar, mindent elveszít.

Reményeid elérhetetlen délibábja,

Ne csaljon biztos útról ingoványba.

Ami fél, azt el ne fogadd,

Egészet akarj, és egészet adj!" (Ady Endre)

"Öregedjünk meg együtt, a sors bármit is rendel.

Így állunk elébe mi ketten... egy szerelemmel.

Szerelmünk Isten áldja meg." (John Lenon)

Köd ül a tájon, a szavam jéghideg

Haldoklik a part, tudom, rég beteg.

Víz és sár. Nem merek átlépni a gáton.

Egyedül, csak egyedül a jobb időket várom.

Sok-sok év múlva, ha előveszed e könyvet,

gondolj arra, hogy én is köztük voltam,

kik írtak neked egy szép verset.

Ígérd meg azt, hogy kezed, kezemből vissza nem veszed,

s hogy szeretni fogsz akkor is mikor én már nem leszek.

"Mondj igent és tedd rá életed, hogy szavad állod, amíg a sír eltemet.

Utunkat kísérje árnyék helyett fény, s egymásért küzdjünk, amíg az élet fénye ég."

"Sorsunk egybe forr, együtt megyünk tovább

az élet viharában te vigyázol reám.

Köszönöm, hogy szeretsz, hogy hiszel nekem,

S hogy megosztod az életed velem!" (Wörösmarty)

Szerénység legyen főerényed, szíved nemes mint a drága kő.

Erényekkel szép az élet, csak jó szívvel nemes a kő.

Lassan fúj  az esti szellő, csak drága szívem érted él.

Ne felejts el arra kérlek, még élsz s még élek én.

Szép az ibolya, ha vázába teszik

Szép a barna lány hogyha megölelik.

Most elbúcsúzom vár az élet, gyermekkorunk vége már.

Ki tudja merre visz a sors, talán messze földön át.

De emlékem mindig haza száll, mert tudom, hogy mindig hazavár a szülői ház. A drága szülői ház.

Ti kik életetekkel át küzdötettek, szívből mondok köszönetet.

Dolgos kezetek emberré nevelt, hálás leszek érte: Gyermeketek.

Diák marad az ember amíg él, csak a lecke lesz nehezebb a réginél.

Rózsa ágon kis madárka azt csicsergi édesen

Aki ezt a pár sort írta, ne feledd el soha sem.

Amíg szép az élet, soha meg ne vesd

ami kedves emlék, soha el ne feledd.

Maradj kis bimbónak, maradj csak míg lehet,

mert kinyílt virágnak nincs többé kikelet.

Valakit megszeretni egy pillanat is elég,

de elfeledni, egy élet is kevés.

Az élet szép, ha van valaki veled,

valaki, aki szeret és fogja a kezed.

Ha majd boldog leszel, az élet legszebb napján

csak egy rövid percre gondolj vissza rám.

Mint az örökzöld fenyő mely nem hullat levelet,

úgy maradjon meg közöttünk az igaz szeretet.

Az élet hív, a sors vezet, megmarad az emlékezet.

A barátság olyan mint a szeretet, amely szívből jön és feledni nem lehet.

A múltba nézni mindig fáj, valamit mindig temetünk,

de az emlék visszaszól, s könnyes lesz tőle a szemünk.

A rózsa elhervad, a levél elszakad,

de a mi barátságunk, örökre megmarad.

Az emlék olyan virág, amely el nem hervad soha

melyet a féreg nem rág, s a vihar nem hord tova.

Ne hullass könnyet, az igazi könny ritka,

mosolyogj mindig, ez az élet titka.

Bár merre jársz a Földön, kísérjen a boldogság

de a szívedben megmaradjon a hűség és a barátság.

Ha majd egyszer messze visz a sorsunk,

ne feledd, hogy jó barátok voltuk.

Légy boldogabb, mint én ez a hű kívánságom,

legyen neked való mi nekem csak álom.

Lelj örömet abban, ami szép és nemes

add szíved annak, aki arra érdemes.

Egy holdvilágos nyári éjszakán, ha az égen ezer csillag ragyog,

rózsabokor illatával, gondolatban  csak feléd futok.

Előttem, mint üstökös világít, kedves arcod, édes mosolyod,

kék szemednek fénye, messzíről nevet, de boldog vajon ki lesz veled?

Egy holdvilágos nyári éjszakán, remélem, hogy te is gondolsz rám.

Ne merengj a múltba vissza, a jövő még előtted áll.

Az legyen szép amit te magad, a szívedben alkottál.

S majd ha egyszer évek múltán, elmerengsz a múlt felett,

legyen boldogabb jövődnek tükre az emlékezet.

És ha majdan évek során, felkeresed e lapot,

Nyugodtan mondhatod, hogy teljesült az óhajod.

Vedd e pár sort, vidd magaddal, emlékül utadon,

gondolj néha rám is, ha az emlék visszavonz.

Hullócsillag leszek talán, mely lefut és fénye vész,

Őszi levél kit a szívből elröpít a feledés.

Az életed koszorúja három ágból legyen fonva.

Hit legyen az első ága, Remény a szomszéd ága,

Szeretettel összekötve, legyen boldog mindörökre.

Ha bánat dúlja lelkedet, s a szíved sajogva ég,

Ne mondd el soha senkinek, nehogy gúny tárgy légy.

Mosoly legyen az ajkadon, ha vérzik is a szíved,

Hogy ne lásson át a fátyolon a bámuló tömeg.

Ha elsötétül előtted a világ, légy olyan, mint a madár.

Mely alól, ha kivágják a fát, nem zuhan le, hanem még magasabbra száll.

Akit szeretsz ne játsz azzal, mosolygó szóra jól vigyázz,

mert tréfából is lehet bánat, sok-sok éven át hosszú gyász.

Ki azt mondja imád, ne hidd annak szavát,

Ki azt mondja szeret, talán igaz lehet.

De ott ahol a szív beszél, az valóban érted ég.

Majd ha sok-sok idő múlva hajad fehér lesz, kezed reszkető

kis unokáid mellett üldögélve, a legkisebb egy könyvet vesz elő.

"Nagymama nézd egy könyvet találtam", odaviszi leteszi eléd.

Felújulnak a régi emlékek, s köztük talán én is.

De akkor már késő lesz, mert engem már takar a sír,

kis unokáid félve suttogják, "Nézd a nagymama sír."

Élvezd a világ örömét, legyen díszed az erény.

S ha egykor bánat ér, legyen rövid, mint ez a költemény.

Ne írd a nevemet a porba, mert elhordja a szél,

hanem írd a szíved közepébe, ahol megmarad örökké.

Kinek féltő gondja, el nem fogy soha rád, szeresd szívedből a jó édesanyád.

Mert elfogyhatnak, hűtlen mindazok, kit szeretettel ölel át két karod.

De boldogtalan nem leszel soha, még el nem fogy az ő mosolya.

Kiskertemben üldögélek, emlékverset írok néked.

Emlékversben az van írva, ne felejts el engem soha.

A kőben a nevet ellepi a moha, de mi egymást nem felejtjük el soha.

SZ - edd a tavasz virágait

E - gy csokorba össze.

R - ózsát, és nefelejcset,

E -gy egy szálat közbe.

T - ekints a csokorra

L - átni fogsz a múltra,

E - mlékezni fogsz arra,

K - i e pár sort írta.

Ha egy jó anyával áldott meg az ég, szeresd őt,

és csókkal halmozd el mind két kezét.

Ne bántsd egy szóval sem, mert fájni fog a szó,

vissza fogod sírni őt, a hideg hant alól.

Ha az életben boldog akarsz lenni, tanulj meg békével tűrni és szenvedni.

Ha egyszer tőled elszakadva, talán feledve is leszek,

és nem lesz semmi mi felnyitná emlékemet,

Legyen emlékeztető könyvednek e pár sora,

hogy él egy szív a nagyvilágban, ki nem feled el soha.

Igyekezzünk úgy élni, ahogy érzünk, mert nem sokára úgy fogunk  érezni, ahogy éltünk.

Amit szívedben rejtesz, szemednek tárd ki azt.

Amit szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki azt.

A szerelembe mondják, belehal aki él ,

de úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér.

Ha majd egyszer összehoz a sorsunk, emlékezni fogsz e ,

hogy osztálytársak voltunk?

A barátság oly erős, mint egy kemény szikla,

s nem kopik le neved róla, ha bele van írva.

Ha jársz a rét zöldellő pázsitján, virág fakadjon lábad nyomán.

S ha álomra hajtod kis fejed, angyal virrasszon álmaid felett.

Csak egyet mondok: mint kaptárba a méh a mézet,

úgy gyűjtsd ebbe a könyvbe a sok kis emléket.

Magasra repül egy fecske, szájában egy levelecske.

A levélben az van írva, engem ne felejts el soha.

Nem írok én kis könyvedbe szépen csengő szavakat,

véss be engem a szívedbe, s az emlék majd ott megmarad.

Nem teheted be a bankba, mégis kamat terem rajta.

Amíg tied nem is tudod, milyen kincs a tulajdonod.

Pazarlod, vagy nem pazarlod, így is elfogy, úgy is elfogy.

Megöregszel, akkor tudod, milyen nagy volt a vagyonod.

A fény nem függ a csillogástól, üdvöt nem ad a szívednek,

S vagyont kit a sors gazdag léptekkel megáldott, pénz nélkül is boldog lehet az ember.

Olyanok a barátok, mint a vándormadarak,

Jönnek, mennek szívünkben, csak pihenőt tartanak.

Napsugárnál, derült égnél, számuk, soruk egyre nő,

S tovatünnek, elrepülnek, ha közeleg a zord idő.

Diák marad az ember amíg csak él, leckéjét a sírig tanulja, nehezebbet a réginél.

"A világnak mindegy, hogy minek élsz, de számodra és számomra ez az első és utolsó bevetés. " (John Lenon)

Akit párodul melléd rendelt az ég

Becsüld meg, szorítsd meg kezét.

És ha minden álmod valósággá válik,

Akkor se feledd el: LÉGY JÓ MINDHALÁLIG!

Egy életen ét akarok veled élni,

Örömet és bánatot együtt elviselni.

Két csalódó szívnek e világon könnyebb,

Nehézséget leküzdve, nem ismerve könnyet.

"Oly sok szépet ígértünk egymásnak, forrón lángol szerelmünk tüze.

Ha mindig ily szép lenne az élet tán nem is lenne szükség esküre.

Legyen bármily hosszú is az élet, sírig tartó boldogságot nem ad,

S bártan nézhetsz az emberek szemébe mindaddig, míg betartod szavad"

A virág csak egyszer nyílik, s elhervad azután,

Tanuld meg, hogy szeretni csak egyszer lehet igazán.

Ne hidd, hogy feledni foglak, ha már nem leszel velem,

emléked szívedbe véstem, s a szív nem feled el soha.

Te vagy a tavasz, a nyár, szívem rég téged vár.

Mindig a te csillagodat látom, te légy az én boldogító párom.

"Megcélozni a legszebb álmot, Komolyan venni a világot

Mindig szeretni s remélni, így érdemes a földön élni." (Papp Lajos)

Nem szabad soha visszanézni, kergetni eltűnt álmokat

A múlt emlékét felidézni, azt aki elment, nem szabad.

Nem szabad visszasírni azt aki elment, ki itt hagyott.

Nem tud a szív örökké fájni, kergetni futó csillagot.

Maradjon emlék, ami emlék, tanuld meg hogy elfeledd,

Új boldogság kell, nem a régi, mert visszasírni nem szabad.

Ha majd alszom zúgó lomb alatt,

Ó ne zavard meg csendes álmomat,

Borulj a síromra csendesen

S ne félj, ott lent már nem fáj semmi sem.

Miért suhog a nyárfa levél, ha nem fujja a szél?

Miért gonosz az ember, ha rossz útra tért?

Az ember egy porszem, egy könnyelmű senki,

Mégis milyen nehéz embernek lenni.

Olyan furcsák vagyunk mi emberek, lelkünk sír, de az ajkuk nevet.

Egymásról azt hisszük, hogy boldog talán, s irigykedünk egy vallomás szaván.

Mert azt hisszük, hogy a másik szeme ragyog, gondolatai tiszták és szabadok.

És nem vesszük észre, dehogy vesszük észre, hogy könnyek ragyognak csillogó szemében.

Mást mutatunk, mint amit érzünk, s leplezük dallal kacagással, mert oly keveset törődünk egymással.

szeretnénk lerontani az álmokat, s szeretnénk megvalósítani a vágyakat, de csak játszunk az élet színpadán.

S nem torpanunk meg érzéseink során, hazugság egész életünk, mert akkor is sírunk, amikor nevetünk.

Ha majd a harangszó értem sír, ha majd öléb e zár a hideg sír.

Akkor is jussak eszedbe, ejtsél egy könnyet az emlékemre.

Oly szép az emlék, bármilyen távoli már,

s most már tudod, hogy az élet csak szívdobbanás.

"...Nem elég a célt látni, járható út kell,

nem elég útra kellni, az úton menni kell.

Egyedül is, elsőnek elől indulni el!..."

Nem mondom, hogy szeress, azt se, hogy gondolj rám

ha szíved nem súgja, hiába is mondanám.

A virág is egyszer nyílik, s elhervad azután,

Szeretni csak egyet lehet, tiszta szívből igazán.

Ha széjjel téped boldogságom, megsebzed szívemet,

Te se legyél soha boldog, ha nem szeretsz engemet.

Ne hidd, hogy feledni foglak, a sors bár merre elvezet,

emlékeid szívembe véstem, a szív pedig soha nem feled.

Hófehér párnára boruljál le szépen, s gondolkozzál azon ki is szeret téged.

Ha rájöttél majd imádkozzál érte, messze távol tőled oly hideg az élet.

Szívem azt dobogja látni akar téged, fáj annak a szíve ki igazán szeret,

mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.

"Mi nem hirdetjük fennen hangos szóval, csak te , csak én örökké és holtodiglan.

Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni, lelkünk mélyén őszintén igazán szeretni. (Stendal)

Hogyha csak a versből jutok az eszedbe, tépd ki ezt a verset s felejts el örökre.

Hogyha idők múltán elválaszt a sorsunk, ne feledd, hogy osztálytársak voltunk.

"Bár zord a harc, megéri a világ, ha az ember az marad ami volt:

Nemes, küzdő, szabadlelkű diák." (Ady Endre)

"Most valóság lesz minden édes remény,

sok álmunk, mely ott él a szív rejtekén.

Az élet a munka tárt karokkal vár,

Hogy szép lesz e csak rajtunk áll." (Fagyejevia)

Néha egy perc is elég, hogy valakit megszeressünk,

Néha egy élet is kevés, hogy valakit elfeledjünk.

Szívem szeret sose feled, légy boldog és Isten veled.

"Igazán boldog az életben csak az lehet, aki szeretve van, s viszont szeret." (Kölcsey)

Légy rózsa szépségben, nefelejcs az életben

tiszta szeretet jeléül, vedd e pár sort emlékül.

Ha majd egyszer csendes este, lapozod e könyvet,

s ha a múlt emlékén ejtesz egy-két könnyet,

Eszedbe jut majd akkor e régi szép nóta,

Boldog idő szép gyermekkor jöjj vissza egy szóra.

Egy adósság van a földön, mit megadni nem lehet,

ezzel te is tartozol szüleidnek, mely neve a szeretet.

Oldal: Emlékversek
Fotovideolaco - © 2008 - 2024 - fotovideolaco.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat