Sír a szívem, mert boldog akar lenni, a nehéz fátylat le akarja

venni.

Nehéz a fátyol, mert búcsúzni kell, elválnak útjaink az életben.

Te erre mész, én meg arra, s ki tudja, mikor találkozunk újra.

De azért gondolj néha rám, hogy eltöltöttünk együtt néhány

kedves órát.

Ha sokszor úgy érzed minden elveszet,

S fejed fölé gyűlnek a sötét fellegek,

Őrangyalod szárnyán mindig jön egy új nap,

Mely elhozza a napfényt, s elűzi a rosszat.

Mi szeretjük egymást, s boldogok vagyunk,

s próbálunk úgy élni, ahogy csak tudunk.

Szerelmünk záloga az életben a szív,

Mely pecsétjével minket összehív.

Legyen szép a mai napod,

Fénnyel teli az otthonod

Vezéreljen a szeretet,

Az égi áldás legyen veled.

Az ifjúság csak röpke álom, egy pillanat s tova száll

becsüld meg és gondolj arra, hogy vissza nem jő soha már.

Ha minden elhagyott, boldogság, remény

hidd el akkor is szeretni foglak téged,

távolból feléd szerény csillag ragyog

nem hagylak el soha hozzád hű maradok.

Bizalmas szívvel járd a világot,

Gyógyítsd meg a sebet, amit az élet vágott.

Higgy, remélj, bízz a szeretetben,

A rosszat töröld, a jót éld szívedben.

Ölelj meg és mond, hogy szeretsz,

Ölelj meg és mond, hogy nem hagysz el sohasem.

Ölelj meg és mond, hogy csak értem élsz,

Mert az életem, már csak a tiéd.

Szeretlek akkor is, ha már te nem szeretsz,

Nem feledlek el, ha már te elfeledsz.

Magam előtt látom fényes tekinteted,

Néma ajkad s szomorú szemed.

Álmomban mindig mellettem vagy.

Ha felébredek, eltűnsz egy perc alatt.

Szeretném, ha örökre mellettem maradnál

Tudom, ez lehetetlen te ezt megtagadnád.

De attól én még szeretni foglak,

S nem jön perc, hogy feledni tudjalak.

Szeretni szabad, szenvedni kell, feledni mindent lehet, csupán az

első szerelmet nem.

Ha még nem szerettél senkit a világon és szabad voltál, mint

kismadár az ágon

De látsz egy fiút, ki szemét rád veti, ha még nem szerettél meg

tanulsz szeretni.

Ha valaki kérdi, e pár sort kitől és honnan ered, mondd azt, ki

téged végtelenül szeret.

Könnyebb meghalni, mint örökre búcsút venni attól, akit szívünk

kiválasztott.

Mert a meghalás egy csendes álom, a válás szívtépő kínzó

fájdalom.

Patak partján kis ibolya, jaj de szép az én szívem a tiedért hasad

szét.

Szedjük össze az ibolyát csokorba, ne tartsunk szeretőt titokban.

Ha az élet vezére jó sorsot ad, megtörni, megalázni ne kívánj

másokat.

Ha jönne tán idő, mely rád nézve mostoha, megtörni, megalázni

ne hagyd magad soha.

Szemedben az arcomat látom, karjaidtól ölelésed várom.

Hangodra egy dallam emlékeztet, csókjaidtól minden reszket.

Mosolyodnak tündöklő varázsa, emlékeztet a boldog ifjúságra.

Néhány éve, egy eltöltött éjszakára, szerelmed, pillantásod,

Lépteid mintha itt lennének, mindig itt kettőnket összeköt az élet.

Mégis elveszítelek, attól félek, erősen fogjál, sose engedj el.

Szeress mindig, bolond szerelemmel

E szerelem gyűrű összefonja életünk, míg csak élünk szeretünk.

Mily jó volna téged látni, csengő hangod hallani.

Mily jó lenne megölelni, s egy rég várt szót váltani.

Mily drága lenne megfogni kezed, s egy életet leélni veled.

Hol vagy most? Merre jársz? Arcod mosolyát mért nem láthatom?

Hol vagy most? Gondolsz rám? Kedves hangod mért nem

hallhatom?

Lépteid figyelem, ú

Oldal: Emlékversek
Fotovideolaco - © 2008 - 2024 - fotovideolaco.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat